Abakura Ryuu

Karakternév: Abakura Ryuu

Nem: férfi

Kaszt: Árnyfegyver

Kor: 16

Fegyvermód: - katana, láncos sarló (még nem képes átváltozni), kétpengéjű lándzsa (még nem képes átváltozni), kasza (még nem képes átváltozni)

Fegyvermestered: Djuka Hiashi (későbbiekben)


Kinézet: Barna félhosszú hajú, illetve ugyanilyen színű szeme. Ruhája katonai egyenruhához hasonlít. Általában bakancsot visel, ám a sima cipőket is hordja. Bőrből készült övén két dolgot hord. Az egyik az okarinája, a másik egy kis kést, ami teljesen hétköznapi, és csak önvédelemre használja (lándzsa alakban ez alkotja a másik pengét, és képes úgy átalakítani, hogy saját része legyen). Néha napján felvesz egy különös páncélt, ami vérvörös, és az ahhoz tartozó démonfejes maszkot. Ezt csak akkor hordja, ha küldetésekre megy (néha otthon hagyja), ám néha akkor is felveszi, ha bosszút akar állni valakin.

Fegyvermódba kinézete:
katana

Különlegesség: hangulatomtól függ a penge színe (csak negatívnál érzéseknél, mivel akkor bevörösödik a penge, ám más féle érzelmeknél a penge hétköznapi színű)

láncos sarló


kétpengéjű lándzsa


kasza



Jellem: kitartó bármiben,szabálytisztelő, parancsteljesítő, ám imád harcolni, így néha becsusszan néhány bunyó, ezenkívül könnyen felingerelhető, de nagyrészt nyugodt, és barátságos.


Előtörténet: Születésem pillanata volt életem egyik legrosszabb élménye. Mikor előbújtam anyámból, apám, ki ott állt anyám mellett közelebb jött és megnézett. Alig nézett rám a könnyes szemével a boldogságtól, arca hirtelen komorrá, és hideggé vált. Ugyanezzel az arckifejezéssel nézett anyámra, aki ettől elkezdett óbégatni. Apám először halkan, utána már hangosabban parancsolt a nővére, hogy vigyen ki. De a nővér nem mozdult.
- Vigye el ezt a nyamvadt kölyköt innen! Ő nem lehet az enyém, hisz én lányt akartam! – mondta már ordítva.
- De hisz uram...… - kezdte volna az ápolónő, ám apám a szavába vágott.
- Vigye ki innen! Vagy…... - nem tudta befejezni, mert velem valami nagyon furcsa dolog történt.
Hátamból hirtelen egy penge bújt ki, ami megvágta az ápolónő karját, és elejtett engemet pontosan anyám lábára, ahol is elég hangosan felsírtam. Apám nem is próbált megfogni, helyette nézte, hogy a hátamból kiálló penge belefúródik anyám lábába, eközben széttárta köpönyegét, (amit az orvosok adtak rá, mivel nem akart átöltözni) és előkapott egy Revolvert, és anyám felé fordította, ám az ápolónő hirtelen elütötte a kezéből a fegyvert, amiből a golyó pont az anyám feje fölé fúródott bele. Apám nem sokáig maradt nyugodt, mivel eléggé ideges lett, hogy nem tudta megölni anyámat, éppen ezért egyszerűen nekiment az ápolónőnek, akit könnyedén leütött, és végre foglalkozhatott velem meg anyámmal. Ismét felvette a fegyvert, s anyámra szegezve ezt mondta:
- Na megfizetsz azért, hogy nem lányt szültél nekem. Megígérte, hogy szülsz nekem egy lány gyermeket cserébe, én kifizetem a tartozásaidat! Ezek után te még képes vagy egy fiút szülni nekem? Te undorító...… - nem tudta befejezni, mivel a rendőrség éppen ebben a másodpercben jött be az ajtón. Úgy látszik valaki riasztotta őket. Apám nem habozott sokáig, egyszerűen lelőtte a 3 rendőrt, 3 jól irányított golyóval. Ezek után visszafordította a fegyvert, és lőtt. A golyó pont anyám szíve fölé ment, ami nem rögtön halálos, de igen sok kínt fog átérezni, míg meg nem hal. Apám engem is le akart lőni, ám jött a rendőrségi erősítés, aminek hála én megmenekültem, mivel apám kiugrott az ablakon, és mivel az egy kis kórház volt, ezért az ablak is a földszinten volt, éppen ezért sikerült túlélni. Alig ért földet, már futott is a kocsijához. Amint odaért be is szállt, és már száguldott is padlógázzal el a kórháztól. Én meg ott voltam anyám karjában, mivel én felmásztam karjai közé tudatlanul, hisz nem tudtam felfogni mi is történt a környezetemben. Anyám utolsó életenergiáját is beáldozta arra, hogy üzenetet hagyjon a falon. Vérét használta tinta helyett, és valami furcsa jeleket rajzolt. Miután kész volt, még nyomott egy utolsó, és egyben legelső puszit a fejem búbjára, és végleg eltávozott. Miután a nővér végre magához tért, már székben ült, és letakarták anyámat, míg engem készültek kivinni a szobából, mikor észrevette az üzenetet a falon. Gyorsan átfutotta, és látszott rajta, hogy érti, mi van oda írva. Ezután ment csak az orvosok után. Később, mikor már elült a zaj bement abba a szobába, amelybe a frissen született csecsemőket szokták éjszakára betenni, és kiemelt engem, és elfutott vele, mivel anyám ezt az üzenetet hagyta a falon:
’’Drága Hyomi! Kedves barátom! Miután elmúlt a zaj halálom ügyében kérlek, fogd meg a kicsi Ryuut, és vidd el a régi faházunkba, és ott tanítsad meg neki vére örökségét. Utolsó búcsú: Maya:’’
Hyomi az ápolónő anyám (egyben legjobb barátnőjének) utolsó kérését nem akarta nem véghezvinni, éppen ezért cselekedett úgy, ahogy jelenleg. Elvitt engemet a kijelölt kunyhóhoz, és úgy bánt velem az óta, mintha csak a saját gyerekével bánt volna. És miután tudta, hogy apám vadászni fog rám, így gyorsan kitanított. Egy dolog miatt tudott csak kitanítani fegyver létből, vagyis hogyan tudok átalakulni, illetve visszaváltozni, ám nem tudta megtanítani, hogyanforgasson engem valaki, hisz ő is ugyanolyan fegyver volt, mint én ,így nem tudtuk összehangolni az erőnket. Azért, mert ő maga is fegyver volt, pontosabban egy kasza. 15 éves koromban, már sikeresen kitanultam a katana formámat, ám nem tudhatta, hogy nem csak ez lakozik bennem. Hyomi nem tudhatta, hogy vérem által képes vagyok anyám hagyatékát (láncos sarló), illetve nagymamám hagyatékát (dupla pengéjű lándzsa) is használni, így erről nem tudva nem is vágytam egyelőre, erre az erőre. 15. születésnapomra Hyomitól egy különleges ajándékot kaptam. Egy vérvörös páncélt, illetve hozzá tartozó démonfejes maszkot, ami maga is vérvörös volt. Ennek az ajándéknak nagyon örültem, és felvilágosított, hogy ezzel a páncélzattal bosszuljam meg anyám gyilkosát, aki most már köztudott lett, hogy nagyszabású gyilkosságokkal foglalatoskodott. Így születésnapom után elérkezett az idő, hogy mestert találjak magamnak, és erre a legjobb hely az Akadémia, így hát elindultam úti célom felé. Egy hét után végre elértem célállomásomhoz, és csodálattal léptem be a bejárati kapun, és elindultam, hogy jelentkezzek az iskolába, mint egy új tanuló.

Először is, örülök hogy megírtad az előtörténetedet, másodszor, gondolom ez egy két perces munkád volt. Ne értsd félre, nem rossz, csak vannak hibák. Először ami szemet szúrt nekem: "Hátamból hirtelen egy penge bújt ki,...
Magától ez szerintem nem történik meg. Másik amit láttam: "Apám nem habozott sokáig(ide kellett volna egy vessző) a rendőröket egyszerűen lelőtte a 3 rendőrt, 3 jól irányított golyóval."
Sajnos vannak hibák....írási, és technikai is...szóval ezt én most sajnos NEM TUDOM ELFOGADNI de mihelyst javítod, elfogadom....sok sikert. Egyébként a történet nem volt rossz.