Anita Cuccsy

Karakternév: Anita Cuccsy

Kaszt: Fegyvermester

Kor: 16 (17 lesz)

Nem: nő

Fegyvered: -

Fegyvermódja: -


Kinézet: 163 centis magasságommal sokan megjegyzik, hogy alacsony vagyok. Ez nagyon zavar, igen, kicsi vagyok és igyekszem ezzel nem foglalkozni. Súlyomat nem szándékszom megosztani a nagyvilággal, elég legyen annyi, hogy átlagos a testtömegindexem. Bőröm fehér, a nap igazán akarja megfogni. A hajam hosszú, fekete és fehér melírozás van benne. Öltözködésem kényelmes és egyszerű. Mindig zenét hallgatok a nagy fülesemmel, a lejátszót pedig általában a melltartómban találod meg. Sapkát is gyakran látsz a fejemen, ahogy szív alakú szemüveget is. Beszólásaidat került!

Fegyvermódba kinézete: -

Jellem: A stílusom laza és nem félek visszapofázni sem. Kicsit bunkónak is nevezhetsz amiért folyton rágózom és zenét hallgatok, a sapkámat pedig nem veszem le az épületekben sem. De ettől függetlenül ismerem az illemszabályokat és nagyon udvarias, kedves is tudok lenni. Szeretem a zenéket, a táncot és a jó bulikat. De ettől függetlenül nagyon sokat olvasok és a mai modern technológiához is jól értek, különösen a számítógépekhez és a programozáshoz. A dohányzást és az alkoholt egyenesen utálom, de elviselem ha más ezt teszi. Imádom a történelmet, az informatikát és a matematikát. Bár jó vagyok testnevelésből és elég hajlékony, meg erős vagyok ettől függetlenül utálom ezt a tantárgyat. Általában visszahúzódó és megfigyelő típus vagyok, nem beszélek magamról. De bárkinek a baját meghallgatom, jó titoktartó vagyok és segítek ha tudok. Együtt érzek miközben kemény is vagyok. Ha szükséges akkor viszont előlépek az árnyékból és megmondom a véleményemet vagy visszarántom a helyes útra azt aki letérni készül róla.


Előtörténet:
Hát, hol is kezdjem? Mondjuk a legelején, igaz? Igen, ez lenne a legjobb. Lássuk csak.. egy nem túl gazdag családban nőttem fel, sőt, örültünk, hogy volt mit enni. Pont annyink volt amennyi kellett. Szüleim átlagos emberek voltak, legalábbis először így tudtam. Hamar rá kellett jönnöm, pontosan hat éves koromban, hogy anyukám nem ember. Vagyis, az, csak mégsem. Fegyvermester volt, igen, csak volt. Nyolc évesen elvesztettem mindkét szülőmet egy autóbalesetben ahol ők voltak az áldozatok. Értem igyekeztek akkor éjjel az esőben. A nagymamánál voltam. Ő egyszerű ember volt, ahogy apu is. Azzal a különbséggel, hogy a nagyi mindent tudott a fegyverek és fegyvermesterek világáról. Ő mesélt nekem ezekről a dolgokról. Mondta, hogy jó eséllyel én is örököltem anyukámtól ezt a gént, de ha így is van, akkor sincs esélyem ilyen életet élni. Nem is áll szándékomban. Anyukám sosem ismerte meg fegyverét, mert nem is érdekelte őt a dolog. Engem sem izgat, más életet élek. Több nyelven beszélek hála szorgos tanulásomnak és a sok számítógépes játéknak. Tizennégy évesen befutottam a zene és a programozás terén. Több neves cég kérte a szakmai tanácsomat így jó sok pénzt zsebeltem be miközben híres klubokba is kaptam meghívást, mint DJ. Szép összeget zsebeltem be melynek jó részét az egyetlen rokonomnak adom, a nagyinak. Ő támogat engem, bármit is tegyek. Engedte, hogy saját házban éljek és azt tegyek amit szeretek. Tudja, hogy már elég érett vagyok a koromhoz képest és tudok magamra vigyázni. Hát igen. Információkkal is kereskedem, elég híres vagyok a zene és a számítástechnika világában, de csak a cégek számára és nem a közönség szemében. Nem költekezem fölöslegesen, nem élek nagy házban, spórolok, mert nem kell nekem ennyi pénz. De, ha esetleg egyszer, valamikor becsenget az ajtómon a fegyverek és mestereik világa, akkor hát, jöjjön. Bár, még azt sem tudom én mester vagyok e. Az lennék? Örököltem a gént? Nem tudom, majd kiderül..