Arisu Előtörténet

Tárgy: Arisu Előtörténet Szomb. Nov. 17, 2012 6:09 am

Név: Nakamura Arisu
Kaszt: fegyvermester
Kor: 17
Fegyvered: -
Család
Anya: halott
Apa: halott
Ikeröccse: Nakamura Kohaku

Kinézet: Arisu magas, vékony termetet, és szép idomokat tudhat magának. Világosszőke haja hullámos, míg szeme zöld. Nagy ruhatárral büszkélkedhet, ezek közül egy, ami harcokra is alkalmas. Az a ruha leginkább fekete, és halvány rózsaszín színben pompázik. Nyakán egy szalag van, amit egy szív alakú jellel köt össze. Mell alá érő felsője fekete, halvány rózsaszín pántokkal. A felső rész szegélyei fehérek, bennük egy-egy rózsaszín csík. A felső szegélynél egy pontba összefut, és egy szalagban végződik. Az alsó ruházata, halványrózsaszín színű szoknyaszerűség, két oldalt egy-egy masni, amikből egy fekete anyag lóg. Ehhez combig érő fehér zoknit visel, és fekete, térdig érő csizmát. Pluszban hord még egy fekete kesztyűt is.
Jellem: Arisu jelleme eléggé változatos, emberfüggő. Múltjáról – egy részig -, szívesen mesél, viszont a legfontosabb emlékeibe senkit sem avat be. Ezen kívül, eléggé lobbanékony, és imád a középpontba lenni. Mindig tudja, hogy mi a menő, és ki kivel kavart. Elég nagy befolyással bír.
Egyéb: Arisu egy ideig idol volt. [Japánban az idolok hasonlítanak a modellekhez, viszont róluk megjelennek egy-egy fotóalbumok]
"Harci ruha"Egyéb Kohaku

Arisu Előtörténet Tumblr_m1cuclY8k21qd8wnmo1_500

Előtörténet:
Már csak egy… Gondoltam magamban mikor felértem a lépcsősoron. Miért kell Shibusen-nek (aka Akadémia) ekkora lépcsője? Viszont a látvány… Az felejthetetlen volt. Az alattam elterülő házak pontossága, az iskola szimmetrikussága, a Nap. Minden…
- Akkor keressük meg Halálisten-mestert, vagy kicsodát – sóhajtottam egyet. Sokáig barangoltam a hatalmas iskolába nemegyszer eltévedtem. Amikor odaértem, egy hatalmas terembe(?) találtam magamat. Úgy láttam, mintha nem is lett volna teteje.
- Yo! – köszöntem egy fekete alaknak. Tudtommal ő volt Halálistenmester.
- Üüüdvözleteem! Kit tiszteelhetek benned~? – kérdezte.
- Nakamura Arisu vagyok, és szeretnék csatlakozni Shibusenhez! – húztam ki magamat. Tudtam, hogy fontos a magabiztosság, csakúgy, mint minden interjún.
- Rendbeen~! – válaszolta. Tessék? Csak ennyi? Rendben? Ez meg van őrülve? Normális? – Holnap kezdhetsz is~
Nagyokat pislogtam, jelezve megdöbbenésemet. Enyhén szólva sokkot kaptam. Ennyi volt…? Na, ne!
###
A szüleimet nem ismertem, elméletileg az ikeröcsémmel karácsony napján találtak meg egy árvaház ajtaja előtt. Abban az árvaházban éltünk az öcsémmel, és jó pár gyerekkel. A testvéremmel elválaszthatatlanok voltunk, és amikor elkezdtük a felsőgimnáziumot, úgymond felfedezték az öcsémet. Kohaku nagyon jó fényképész volt, nem mellesleg tehetséges is. Eleinte én álltam modellt neki, persze akkor, ha embert fényképzett. Így került be egy neves Japán művészeti iskolába. Mentem volna vele, de én ilyen dolgokban egyáltalán nem tűntem ki. Nem tudtam szépen rajzolni, általában, ha zsiráfot rajzoltam, fának nézett ki. Szóval nem mehettem vele. Számomra egy új világ kezdődött…
Akkoriban kezdett el érdekelni a divat. Mindenemre odafigyeltem, és, akkor felfedeztek engemet is. Habár nem volt a célom, de idol lettem, és híres.
Még mindig az árvaházban éltünk…
És…
Arra emlékszek még, hogy épp egy felvételhez készülődtem, öcsém pedig a kamerájával babrált, amikor egy hangos robbanással betörték az ablakokat. Vagy felsíkoltottak, vagy a rémülettül meg se bírtak szólalni.
Félek…
Nem bírok mozdulni…
Ezek után még több robbanás is volt, leginkább az alsóbb szinteken. A félelemtől meg se bírtam mozdulni, görcsösen álltam a tükörbe, ahonnan láttam, hogy a testvérem is ugyanúgy cselekszik. Ekkor… A robbanást keltő valami betört a szobába, és ránk támadt. Először az öcsémet akarta kezelésbe venni, ekkor a betört ablaknál megjelent egy ember, kezében egy fegyver. Én akkor már a sarokban ijedten néztem az eseményeket. Az ember neki támadt a szörnynek – vagy minek -, és legyőzte… vagyis nem tudom mi történt, de amikor jó párszor eltalálta, egyszer csak a szörny – vagy mi -, összement valaminek. Az ember fegyvere, pedig emberré változott! Azután megette a kis szörnynek – vagy minek -, az összement részét.
- Áh! Az ötvenedik lelkünk! – kiáltotta fel a fegyver-ember.
- Aha! Jelentsünk Halálisten-mesternek – mondta az ember. Legalábbis ő biztos az volt.
- Várjál, itt van egy sérült – mondta a fegyver-ember, és odament az öcsémhez.
- Kohaku! – kiáltottam fel. A félelmem eloszlott, amikor megláttam, hogy jócskán megsérült. Remegő lábakkal odabotorkáltam hozzá.
- Korházba kell vinnünk – szólalt meg a fegyver-ember.
- Na, nem mondod! – ordítottam. Kohakunak a mellkasán egy elég csúnya seb vérzett.
- Nyugi – felelte unottan a fegyver-ember. Dühös szemekkel meredtem rá. Ekkor az ember hangja hallatszott a háttérben. Nem voltam olyan lelkiállapotba, hogy arra is teljesen figyeljek. Csak szavak maradtak meg a fejemben. „Shibusen, fegyvermester, lélek”
###
Miután elmentek, kijött a mentő és elvitték Kohakut kórházba. Amikor kivizsgálták számomra évek teltek el. Aggódtam érte, mert, ha ő nem lenne, akkor elveszíteném mindenemet.
Kohaku életben maradt, és egy jó ideig a kórház lett az új otthona. Megkért engem, hogy próbáljam megakadályozni, hogy másokkal is ilyen történjen. Megígértem, pedig egyáltalán nem akartam…

Arisu Előtörténet Tumblr_mdtnkmKldY1rr12zho1_500

Tárgy: Re: Arisu Előtörténet Szomb. Nov. 17, 2012 8:46 am

egy nagyon kicsit kuszának tartom előtörténeted, de nem rossz... én sosem voltam az a nagy szőrős szívű ember, szóval az ET-det ELFOGADOM ^^ jó játékot Very Happy