Karakternév: Bloody Rain
Nem: Nő
Kaszt: Boszorkány
Kor: 18
Jelképes állat: Holló
Mantra: Sötét feketeség nyeljen el, hollók szárnyai repítsenek fel!
Kinézete: Fiatal, élettel teli lány! Hosszú, göndör és ápolt csokibarna haján a lusta Nap fénye örömmel csillan meg. Borostyán színű szemeiben a vérszomj helyett a lélek tüze és megtörtsége olvasható ki. Európai származású, bár méz színű kreoll bőre nem ezt sugallja. Éjszaka általában egy fekete miniszoknyát és ugyancsak sötét felsőben szokta járni az utcákat. Arcát hollószínű csuklyás köpennyel takargassa. Nappal kedvesebb oldalát mutatja. Fő erénye, hogy beilleszkedik a tömegbe. Egy egyszerű szürkés sportcipőt húz a lábára, míg nadrágként egy hosszú és laza, hip-hop stílusú maszkács /katona/ mintást hord. Felsőnek egy sima szürke ujjatlant visel.
Jellem: Beilleszkedő típus, inkognítóban szeret maradni és úgy megfigyelni ellenségeit, szövögetni terveit. A hollók sötétségével képes elbújni az éjszakában.
Előtörténet:
Európában születtem egy kis faluban, valahol Magyarország közelében. Már nem tudom pontosan. Egy egyszerű kis családban születtem, látszólag. Anyám már eleve fura volt, hisz apámról nem tudtam semmit ő pedig soha nem mesélt róla. Sokáig nem értettem miért. Végül az egész akkor derült ki, amikor az erőm felébredt. Tíz évesen nagyon kegyetlenül összevesztem anyámmal, aki mindig feketében járt. A veszekedés közben anyám elárulta magát, hogy ő ölte meg apámat. Fekete özvegy módjára meggyilkolta az erejével, ami a boszorkány énjéből származott.Ekkor éreztem azt a haragot, ami kiváltotta belőlem, hogy megtegyem, ami ezután történt. Sötét árnyak kíséretében fekete tollak fúródtak az anyám testébe, egy a fejébe. Rögtön meghalt. Én meredten álltam a holteste felett, mert mást nem tudtam tenni. A rendőrségnek vagy helyszínelőknek ugyanazt mondtam...Nem tudom mi történt. Nevelőintézetbe raktak, ahol tovább fejlesztettem a képességemet. Az ottani gyerekek mind rettegtek tőlem, már első látáskor. Egy barátom sem volt. Sok évvel később az épület udvarán ültem, amikor egy barna kócos hajú fiú ült le mellém, azzal a céllal hogy ismerkedjünk. Ekkor már 16 és fél éves voltam. Sokat beszélgettünk,a neve Michael volt és idővel ő lett a legjobb barátom, majd a szerelmem. Fél év után jöttem rá, hogy ezen a világon nekem csak a rossz jut. Mindent megtettem Michaelért és mégis átvert. 17 évesen dühömben az éjszaka sötétjében az intézet eldugott kertjében megöltem ugyanazzal a technikával, ahogy régen anyámat. A gyilkosság után vissza másztam az ágyamban és megkönnyebbülve nézte a mennyezetet. Már majdnem elaludtam, mikor egy gyönyörű ébenfeket holló szállt a nyitott ablakhoz, majd az ágyam szélére. Biztos voltam benne,hogy a holló az én kedvenc állatom. A neve Crow lett, ami hollót jelent angolul. Ez a madár azóta is megvan és mindig segít vagy követ engem. Most Halálvárosban dolgozom egy virágboltban, közben pedig kémkedek.