Hikari Yamada

u]Karakternév:[/u] Hikari Yamada

Kaszt: Fegyvermester

Kor: 15


Kinézet: Hosszú. aranyszínű haját általában felkötve hordja, de még így is van egy-két tincs, ami eltakarja fél arcát. Nagy, barna szemekkel büszkélkedhet, amik vidáman merednek a világra. Alkatra eléggé törékeny, ráadásul alacsony is, de ez ne tévesszen meg senkit! Nem könnyű elbánni vele, bármennyire is gyengének tűnik. Általában sötétkék póló látható rajta, fekete nadrággal. Szereti a kényelmes viseletet. Tornacipőt hord télen-nyáron.

Jellem: Hikari szörnyen makacs lány, és olykor elviselhetetlen. Nem szereti ha parancsolgatnak neki, leginkább a saját feje után megy. Könnyen fel lehet húzni vagy megbántani, és nem bocsájt meg hamar senkinek sem. Nagy szájának köszönhetően gyakran kerül vitákba, és nem szívesen fogadja el azt, ha veszít. Ritkán előfordul, hogy bunkó és hanyag. Nem kedveli azt sem, ha leszólják, az ilyen esetek szoktak nála "pofonosztásba" torkolni.
A rossz tulajdonságai ellenére a barátaival még is kedves és elnéző tud lenni, értük bármit megtenne. Igen éles ésszel rendelkezik, de ezt nem nézné ki belőle egy árva lélek sem. Nem szereti az igazságtalanságot. Legfőbb jellemzője a vidámság.


Előtörténet:
Nem tudom, hogy hol kezdjem. Túl sok mindent nem mondhatnék magamról, elvégre semmi izgalmas nem történt velem… Azt hiszem.
Tizenöt éve születtem Amerika Nyugati partján egy nyugalmas kisvárosban.
Mióta élek, tudom, hogy fegyvermester vér folyik az ereimben. Ezt anyámtól örököltem. Mindig arra tanított, hogy olyan legyek, mint Ő, de ez a téma engem sosem foglalkoztatott. Nem tudom, miért, de a meséire sosem figyeltem oda. Más foglalkoztatott akkoriban, ráadásul butaságnak is tartottam. Ha felhozta a témát, egyszerűen tereltem.
Anya rengeteg küldetésen vett részt, ezért hetente egy-két napot volt csak itthon, így leginkább apára voltunk bízva a testvéreimmel. Apám kórházi orvos volt, így neki is sűrű elfoglaltságai voltak. Az orvos meló sem hozott lázba, pedig apa is próbált engem meggyőzni.
Amíg a szüleim távol voltak, valakinek vigyázni kellett rám. Így hát sajnos meg voltam áldva két nagytestvérrel, akik jobbjára életem megkeserítésén dolgoztak, elég keményen. Ettől függetlenül jól kijöttünk egymással.
A helyi általános iskolába jártam. Kitűnő tanuló voltam, mintadiák, de mindig bajba keveredtem. Verekedések, végtelen veszekedések az osztálytársakkal. Nem is volt túl sok barátom, leginkább csak haverjaim. Valahogy nem tudtak befogadni maguk közé, de egyedül is le tudtam magam kötni.
Boldog életünk volt, így együtt. Testvéreimmel reggelente együtt mentünk iskolába, együtt lógtunk, amikor csak tudtunk és amikor alkalmunk volt rá, esténként a család is együtt vacsorázott, beszélgetett. Kihasználtunk minden időt.
De ez sajnos nem tartott sokáig.
Egy nap anya nem jött haza. Szörnyen aggódtunk, már csak azért is, mert ilyen még sosem fordult elő. Csak egy telefonhívást kaptunk arról, hogy mi történt vele. A rendőrség szerint meggyilkolta Őt egy rabló, de mi mind tudtuk, hogy küldetés alatt sebesült meg. Csapattársa elmondása szerint Őt védte meg, amikor átszúrta egy penge a hasát. De még így is begyűjtötték a démontojássá változott lelkeket. Anya számomra egy hős volt.
Sokáig ült rajtunk a gyász-hangulat, de egy év elteltével úgy döntöttünk, új életet kezdünk. De én nem akartam a családdal New York-ba menni. Meggyőztem apát, hogy hadd legyek én is olyan, mint anya, és hogy Halálvárosba kell mennem tnulni. Nagyon nehezen ment bele az ügybe, de sikeresen rábólintott. Miután beíratott az Akadémiára, kivett velem egy közös házat Halálvárosban, egészen addig, amíg a leendő társammal nem kapok egy közöset.
Már az első pillanatban elkéstem. Két órás csúszással értem oda a költöztetőkhöz a lakáskulccsal, mert eltévedtem az utcákon…
Várom már az első napot, de addig is a könyveket bújom. Anyámtól kaptam egy-két dolgot, mint ahogy már említettem, mindig is arra vágyott, hogy valamelyik gyermeke kövesse az Ő tevékenységeit, de sem Rony, sem Vicky, vagyis a testvéreim nem voltak hajlandó „Őrült gyilkosok után rohangálni éjjel”, így csak én maradtam. És vállalom.
Újabb célommá tűztem ki, hogy minden gonosz lelket elpusztítok. Bármi áron.

Hm nekem nincsen vele gondom

Hossz: megfelelő

Helyesírás: megfelelő, ám találtam benne egy vesszőhibát, meg tanulni szokás, nem pedig tnulni (hibákat javítottam, nem kell foglalkoznod vele)

Tartalom: én meg vagyok elégedve vele

Gratulálok Előtörténetedet ezennel hivatalosan is ELFOGADOM, és sok szerencsét kívánok a játékhoz.

ui.: Próbálj minél előbb társat találni magadnak.