Bernadotte Úr

Karakternév: Pip Bernadotte

Becenév: Kapitány; Bernadotte Úr

Kaszt: Fegyver

Kor: 24

Fegyvermód: Kasza

Fegyvermestered: Előtörténetből megtudod, hogy miért nincs.

Fegyvermódba kinézete: Egy egyszerű, régi kaszának néz ki.


Kinézet: Fenék alá érő, hosszú barna haj melyet mindig befonva hord, frufru. Zöld szem, egyik szemére vak. Arányos, vékony, izmos test. 180 centi magas. Ruháját avatarképen megtalálod.

Jellem: Nagy akaraterő, kitartás, eszesség, elkötelezettségi problémák, ambiciózus, igazmondás és maximalista jellem illik rá. Könnyen barátkozik, elnéző, szeret aludni. Kizárólag a kényelmes ruhákat szereti és azokat is hordja.

Előtörténet: Fegyvernek születtem ami természetes volt a családban. Minden rokonom, anyám, apám, nagyapám, dédapám, ükapám, ükükapám mind-mind fegyverek voltak. Nagyon meglepődtek volna azon ha nem fegyvernek születek. Azonban egy valamiben én mégis különbözök a családom többi tagjától. Rokonaim mind hasonlítottak abban, hogy már nyolc éves korukban megismerték mesterüket, azonban én még a mai napig nem találtam meg. Jártam általános iskolában ahol összevertem mindenkit. Két év után magántanárt kaptam. Magántanárommal már normális voltam és jellemem igazán, csak ekkor alakult ki. Tizenkét évesen elvesztettem anyámat, aki közelebb állt hozzám, mint apám. Apám anyám halála előtt mindig azt mondogatta, hogy járjak olyan iskolába ahol fegyver és fegyvermesterek is vannak, hogy hátha előbb megtalálom társam. Azonban én ellenkeztem, anyám védett. Halálakor azonban apám mély gyászba borult. Másfél év után sikerült meggyőzzem arról, hogy fölösleges ennyire mély gyászba borulni. Végül újra elkezdett élni. Ez jó volt, részben. Mivel nem volt anyám, ezért nem volt aki megmondja apámnak a véleményem. Nem hallgatott meg, de én ellenkezdtem. Apám teljesen megváltozott, iszákos lett. Ez vitte el.. Tizenhat évesen saját magam ástam meg a sírját. Sírja fölött döntöttem el, hogy erős leszek és megtalálom társam. Először saját, fizikai erőnlétemre koncentráltam, hogy addig amíg nincs társam valamennyire megvédhessem magam. Tizennyolc évesen kezdtem bele fegyveri képességem edzésébe. Kitartóan, makacsul és keményen edzettem minden áldott nap. Hírét vettem egy iskolának és városnak, de nem akartam oda menni. Fölöslegesnek tartottam. Azt mondogattam magamnak, hogy nem illenék a diákok közé, ráadásul társam sincs. Tehát maradtam egyedül. Húsz éves voltam amikor megismertem egy nálam négy évvel fiatalabb srácot. Fegyvermester volt és úgy nézett ki a dolog, hogy jó társak leszünk. Együtt edzettünk tovább, azonban a látszat csalt. Kezdetekben jól mentek a dolgok, de ahogy telt az idő és jobban kiismertük egymást minden megváltozott. Két évvel később egy démontojássá vált lényt akartunk megölni, amikor is a lény eszesebbnek bizonyult. Olyan csúnyán vesztünk össze ott helyben társammal, hogy nem tudott kézbe venni. Visszaváltoztam. A lény kihasználta az alkalmat és így támadt meg minket. Ekkor vesztettem el egyik szemem, azonban társam mást vesztett el.. az életét. A lényt nem sikerült megölni, de később megtette helyettünk valaki más. Ha jól értesültem róla, akkor ama iskola tanulója volt ahova sosem akartam jelentkezni. A bosszú már jöhetett szóba, azonban volt más dolgom is.. társ keresés. Biztos vagyok benne, hogy van még valahol olyan ember, aki a társam lehet. Ezért most is azt az embert keresem. Ezennel két éve.

Nos... nem lett rossz de nekem kicsit sablonosnak tűnt. Nem mondom, hogy rövid, de örültem volna, ha hosszabbat írsz. No, de a lényeg a következő:

Felhívom a figyelmed, hogy, míg nem tartozol az Akadémiához nem lehet hivatalos mestered, és nem mehetsz iskolai küldetésekre! Szóval kérlek egyeztesd ezt légyszíves.

Ha megmagyarázod, hogy miért nem mész Akadémiára, akkor Előtöridet ELFOADOM!

Előtörténetem még nincs kész.. írok még hozzá. Még messze van a késztől.. azt hiszem. Szóval legyen egy kicsit türelmesebb és várja meg míg megírom. Köszönöm..

Rendben, de azért örültem volna, ha egészben küldted volna be...

Hát akkor.. ha minden igaz befejeztem. Remélem tudtam válaszolni arra a kérdésére, hogy miért nem járok az Akadémiára. Amint lesz társam újra átgondolom a dolgot, hogy járjak rá vagy sem.. esetleg. Reményem szerint nem lesz vele gond. Magam is szerettem volna egészben elküldeni, de valami fontos magán dolog közbe jött ami miatt abba kellett hagynom. Sajnálom ha sokáig várakoztattam a befejezésével.