Karakternév: Rin Hitora
Nem: Nő
Kaszt: Fegyvermester
Kor: 15
Kinézet: Hófehér hajába két, fekete gyöngy fénylik. Szeme ezüst, körülbelül 180 cm magas.Fekete rövidujjúja alá nem szokott semmit se venni. Szandálja szintén fekete, Nadrágja szürke. Bal karján egy fura tetoválás van, amit még apja csináltatott lányára, amikor kicsi volt.
Jellem: Kedves, segítőkész lány, néha viszont nagyon félink. Elég kétbalkezes, szerencsétlen. Gyülöli a viharokat, az éjszakát, viszont a rizsgolyókat imádja.
Előtörténet:
Amiért nem szeretek beszélni a múltról, igyekszem rövidre fogni. Apám és anyám társak voltak. Apám fegyvermester volt, anyám pedig fegyver. Hároméves koromba azthittem hogy jó életem lesz, mert a szüleim igyekeztek mindent megadni amit szerettem volna, viszont már tudom hogy tévedtem. Apuval sokat játszottam. Anyuval nem tudtam olyan gyakran játszani, mert neki főzni kellet, mosogatni, takarítani, szinte ő csinált mindent. Öt éves koromba, apu és anyu elment egy küldetésre, akkor láttam őket utóljára. Nem tudtam mi történt velük, megkérdeztem Halálvárosban szinte mindenkit, de senki se volt hajlandó válaszolni. Végül elvittek engem egy árvaházba. Nem volt merszem senkihez se szólni. Csak a dadusokkal beszéltem. És ő nekik is csak olyanokat mondtam hogy:
- Köszönöm! vagy azt hogy:
- Elnézést!
Egyik nap, megengedték hogy hazamenjek kicsit. Amikor hazaértem, apám várt a sötétbe. Kicsit furán nézett ki, viszont megörültem.
- Apu! Úgy örülök hogy látlak! Hol van anyu?
Apu egy kicsit érdekes hangon megszólalt.
- Ő már halott...
Mikor meghalottam könnycsepp jelent meg a szemembe
- U..ugye ezt nem mondod komolyan?!
- Teljesen komolyan gondoltam...
- És...és még csak nem is vagy szomorú?!
- Nem...ugyanis én faltam fel a lelkét...
Ekkor megfordult, és nagyon furán nézett ki.
- Hogy micsoda?!
- És most felfalom a te lelkedet is!
Ekkor, megfordultam és úgy futottam, ahogy tudtam. Az ajtó mellet lévő vascsőbe bevertem a lábam, kiestem az ajtón és bevertem a lábam a betonba. Landoláskor *reccs* eltört a lábam. Apu már mögöttem volt, én már azthittem hogy meghalok, viszont akkor jött az Akadémia és megvédett engem. Utánna elvittek a kórházba, és begipszelték a lábam. Két hónapig volt rajta a lábamon a gipsz. Gyógytorna után már olyan volt mint régen. Végül visszakellet mennem az árvaházba. Három hétnyi kérlelés után megengedte az árvaház vezetője hogy beíratkozzak az Akadémiára. Az Akadémián se voltak barátaim viszont ott biztonságban éreztem magam, és úgy gondoltam, hogy fogok barátokat szerezni. Nagyából ennyi. Lehet hogy mégse fogtam olyan rövidre...mindegy. Úristen már ennyi az idő?! Elkések az Akadémiáról!
Szer. Okt. 30, 2013 10:25 am by 
Tárgy: Rin Hitora 
