Karakternév: Semis Algor
Kaszt: - Fegyvermester
Kor: 14
Fegyvered: -
Fegyvermódja: -
Kinézet: - Haja barna, szeme zöld, ruháit is ezekhez válogatja, esetleg még fekete-fehér. Általában olyan ruhákat hord ami minden helyzetre jó, hidegbe-melegbe, esőbe, gyűjtéskor, ezért kedvencei a vékony, kapucnis-cipzáros sok zsebes ruhák. Ezenkívül még mindenkori viselete a sportcipők, a farmerek és kényelmesebb nadrágok.
Jellem: - Meggondolatlan, felelőtlen, ravasz. Ezekkel tudnám a legjobban jellemezni őt. Sose talál ki semmit se előre, mindig improvizál, folytonos eleme a rohanás. Imád sokáig aludni, még akkor is elkésik ha a telefonja 10 perccel előrébb van állítva. Tipikus felelőtlen tini. Néha viszont egy másik oldala tűnik fel, aki magas karizmával rendelkezik, még egy őrültet is megtudna győzni hogy a húsvéti nyuszi nem a mikulás szánján hozza a rakétákat.
Előtörténet:
Halálvárosban születtem, abban a szokásos sürgés-forgásban. Reggelente kopogtatnak a démontojások, éjszakánként az utcán rohangálnak a szüleim mert „valakinek vigyázni kell a rendre”. Szóval a gyermekkorom meglehetősen…mozgalmas és fárasztó volt. Mikor anyuék nem tartózkodtak otthon a nagymamám vigyázott rám. De mivel Halálvárosban nincs általános iskola, felügyelő mellett a tanári munkát is ő végezte. Ahogy teltek az évek, én egyre jobban untam az otthon ülést, a semmittevést vagy tanulást, helyette inkább a haverokkal lógtam. Velük mindenről lehetett beszélni, és ha baj volt mindig segítettek. Például ők derítették ki hogy fegyvermester vagyok. Egyik este pont erről volt a téma, és másnap már Hakuval banzájkodtunk a hátsó kertbe. És az egészben a legkirályabb az volt, hogy így tudtunk csatázni. Én voltam Hakuval, Jirou Atsuival, szóval így a mindennapos esti program meglett. Haku pihe könnyű harcibot alakot öltött, de én mégis 10 kilós súlyzónak éreztem. Na ez volt a baj. Bárkit is vettem a kezembe mindig ez történt. „Ennyire válogatós ember a földön nincsen!”, folyton ezt gondoltam amikor fegyver húzta a kezem. Tizennégy éves koromba döntöttem el, hogy beiratkozok az Akadémiára. Aznap korán keltem, megreggeliztem, letusoltam, majd el is indultam: tudtam hosszú út lesz. A hatalmas lépcsősoron haladva azon gondolkoztam mi fog hamarabb kinyírni: a napszúrás, vagy a kiszáradás. Mindig mondtam magamnak: már legfeljebb csak 200 van hátra!!! Úgy a felétől már számolni kezdtem, de 11 után meg is untam és pihenőt iktattam be. Viszont az se tartott sokáig! Az a hülye Nap még pihenni se hagyott, egyszerűen égette a hajamat. Új tempót vettem fel, amivel hamarosan fel is értem, de tettem egy kis kitérőt, és először a mosdóba mentem. Nem ittam túl sokat, legfeljebb az Atlanti-óceán száradt ki miattam. Hazafelé már boldogan sétáltam, méghozzá két okból, az egyik az ajándék napernyő, a másik az hogy felvettek! Ám a nagy boldogság hamar véget ért. Mire hazaértem, már üres volt a ház. Mindenhova benéztem hátha ott vannak, még a padlásra is felmentem , de sehol se voltak. Az ágyamon egy levelet találtam.
„Nagyon örülünk hogy felvettek, előre tudtuk. Muszáj felelőségre, önállóságra tanítanunk, bár nagyon fáj ezt kell tennünk. Most egy jó ideig nem fogunk találkozni, de mikor szükséged lesz ránk, ott leszünk veled.” Anyu-Apu-Mama.
Mindenki halottnak hiszi őket, én ez ellenére hiszem hogy élnek. Már két hete vagyok egyedül, haverok megvannak, sokat munkálkodnak, társam nincs, nem tudom mit tehetnék.
Szer. Okt. 30, 2013 10:25 am by 
Tárgy: Algor 
