Szabadjáték - Csatlakozzon aki akar! :)

//Naszóval... Látom, még senki se próbálgatja a Szabadjáték menüpontot... én írok ide egy küldetést, bárki közbeszólhat, megjelenhet, stb, de ha megjelent, akkor maradjon is itt a végéig! Az NJK karaktereiteket - ha vannak - használhatjátok, csak írjátok más színnel azt amit ők mondanak. Továbbá, mint már a Szabályoknál vagy az Információknál olvashattátok, szabadjátékért nem kapsz jutalmat, ha meghalsz, a valós játékban nem fogsz. Ha unatkoztok/nem reagáltak a posztotokra, beszállhattok. Nincs mesélő kinevezve, bárki alakíthat a cselekményen, ha vki lehetőségeket szeretne, "//"be írva jelezze. Addig folytatódik ez a szabadjáték, amíg valaki meg nem szerzi a tárgyat. A leírásban szereplő boszorkány NJK-t én alakítom. //

A küldetés: - Van egy misztikus, rejtélyes tárgy, amivel - ha ismered az illető személy nevét - megidézheted a lelkét, és akár el is pusztíthatod, vagy felfalhatod. Hogy ez a tárgy hogy néz ki igazából, pontosan nem tudjuk. Csak azt, hogy ez a tárgy jelenleg Finnországban van, valahol a Finn-tóvidéken. Ott él Nasami Flavia, egy boszorkány. Meg kell akadályozni, hogy ez a tárgy az ő kezébe kerüljön, mert ezzel lelkek ezreit szerezhetné meg, hatalmas erőre téve szert, nagy veszélyt jelentene az Akadémiára, a világra, ugyanakkor az Akadémiának is jól jönne ez a tárgy.
Cél: - Elpusztítani vagy megszerezni a tárgyat.
Beszállhat: - Akárki. Aki be akar szállni, írja le, hogyan került da, ahol éppen tart a cselekmény. Bárki beleszólhat. De itt nem úgy van, hogy helyszínről-helyszínre, témáról-témára vándorlunk, az egész sztori itt megy le, ahol tart a cselekmény, ott vagyunk helyileg.
NJK használat: - Akárki hasznáhat saját NJK karaktert.

hajrá!

Én, Mezidath, tanácstalan voltam. Tanácstalanul álltam a küldetéstábla előtt. Annyi lehetőség volt! Mégis megakadt a szemem valamin. Finnország... misztikus tárgy... Elég érdekesen hangzott. Khaos, a fegyverem csak állt, bámult a semmibe. Elkezdtem rángatni a karját:
-Nézd, találtam valamit! - mutattam a küldetésre - Érdekesnek tűnik, nem?
-Fantasztikus. - mondta ironikusnak szánt hangsúllyal - Én... engem nem érdekel, miért megyünk hova... én... lelkeket akarok falni! - csillant fel a szeme.
-Na, itt az alkalom. Akkor jelentkezünk. - határoztam el magamat - ...Jó? - kérdeztem vissza kicsit bizonytalanul... mégse akarhatom ráerőltetni az akaratomat. Jó, az ő ötlete volt az, hogy jelentkezzünk az Akadémiára, de ez még nem jelenti azt, hogy az én összes döntésemet feltétel nélkül el kell fogadnia.
-Felőlem... csak ...szerezzünk végre lelket... - hangja furcsán megremegett a mondat vége felé. Farkasfogai rám villantak. Egy pillanatig nem tudtam eldönteni, vicsorog, vagy vigyorog.
-Azért... kösz, hogy a mesterem lettél. Tudod... a lélekhullámaim miatt más nem lenne rá képes. - nyújtózkodott egyet - Menjünk, tegyük el magunkat holnapra, készüljünk fel a küldetésre.
Megfordult, és véletlenül nekiütközött egy felsőbbévesnek. Jóval magasabb volt nálunk.
-Hé, szőrmók, mit csin... - Khaos ránézett. Kicsit megráncolta a szemöldökét, és vicsorított. A felsőbbéves elhallgatott. Néha Khaos ijesztő tud lenni... Elmentünk jelenteni, a küldetést elfogadtuk. Halálisten-mester azt mondta, mivel ez nem egy egyszerű küldetés, erre továbbra is várni fognak jelentkezőket, szóval ne csodálkozzunk, ha esetleg más akadémiásokkal találkozunk.

Amira kiadta nekem azt a feladatot, hogy keressek meg neki egy tárgyat. Kissé vonakodtam, mert semmi kedvem nem volt elmenni, de muszáj volt. Így hát útrakeltem, hogy Finnországba utazzam. A Finn tóvidék lett volna az úticélom, de rendesen eltérültem, mert minden tavacska ugyanúgy nézett ki, és ráadásul volt néhány, ami tökéletesen alkalmas volt a korcsolyázásra, így egyszerűen kötelező volt megállni, és egy kicsit korizni.
Ami még a tavaknál is nagyobb meglepetést okozott, az Hotaru Mezidath- volt, aki arrafelé császkált, és én kénytelen voltam elrejtőzni előle. Nagyon-nagyon reméltem, hogy nem vett észre.

Egyszer csak léptek hangjait hallottam az egyik fa mögött.
- Valaki követ minket. - hallottam Khaos feszült hagját.
- Mióta? Ha azóta, amióta elkeveredtünk abban a bambuszerdőben, akkor eléggé fáradt lehet már.
- Igen. Te és a fantasztikus útirányérzéked. Tettünk egy kisebb kitérőt. - sóhajtott - Mondtam, hogy nem arra van észak!
- Psszt.. - kezdtem el lopakodni, azt a valakit keresve, aki minket követett. Hirtelen megpillantottam Cammyt, az én egyik legjobb barátnőmet.
- Szia Cammy! - kezdtem el kezemet lóbálva integetni neki - Hát te hogy kerülsz ide? Képzeld, mi éppen egy küldetésen vagyunk, egy bizonyos misztikus tárgyat keresünk...

A hirtelen lebukásomtól meglepve félrenyeltem a nagy semmit, és köhögni kezdtem. Kétségbeesetten próbáltam kifundálni, hogy mi lenne a legjobb terv, az ha
a.) Letagadom, és finnek tettetem magyam;
b.) Bevállalom, és lesz ami lesz.
A fuldoklás közben a legmegfelelőbbnek az a.) verzió tetszett, de a nagy rizikó miatt inkább a b.)-t választottam.
Hát tudod, egy éjszakai lepkefajt figyelek meg, aki mostanában vándorol errefelé. Nem is hallottam ilyen misztikus tárgyról.- Kicsit sántított, de reméltem, hogy Mezidath nem olyan tájékozott a lepkék vándorlási szokásairól.

-Értem... hmm. Erről a lepkefajról még nem is meséltél. De... biztos érdekes. - tettettem az érdeklődést. Igazából sose érdekeltek annyira az összevissza röpködő rovarok, mint Cammyt - Ha akarod, felőlem mehetünk együtt! Szerintem... biztos vannak errefelé lepkék, igaz, Khaos?
-Bizonyára... - mondta halkan, majd elhallgatott.
-Khaos...? Miért érzem úgy, hogy egy ködös, bogarakkal teli erdőben vagyunk, és valaki van a hátunk mögött?
-Talán azért, mert egy ködös, bogaras erdőben vagyunk, és - hátranézett - ...van valaki a hátunk mögött!
Egy boszorkány volt az... Rögtön tudtam. Aranyszőke haja vállára omlott, csak vékony, fátyolos, fehér ruhát viselt, ami a hátát szabadon hagyta. Hátára szárnyak voltak tetoválva, szemét nem láttuk a hajától, bőre hófehér volt.
A hirtelen rémülettől megdermeddve álltunk. Kinyújtotta a karját, és elmormolt egy varázsigét, majd felkiáltott:
-Lélektranszplantáció!
Hirtelen úgy éreztem, mintha egy részemet kitépnék a testemből. Mintha elszakadnék fizikai valómtól, mintha kínzó fájdalom tépné tagjaimat, amiket mozgatni nem tudok. Zssibbadást éreztem valahol a szívem tájékán, és lehunytam egy percre a szememet. Elvesztettem felette az uralmat. Az egész testemet elvesztettem. De akkor hol vagyok?
A boszorkány tett néhány érdekes kézmozdulatot, majd felkiáltott:
-Galambszárnyak!
A tetoválások a hátáról eltűntek. Két nagy madárszárny jelent meg, olyanok voltak, mintha üvegből lettek volna, de a rajtuk megcsillanó fény kékes árnyalatú volt. Összezárta a szárnyakat maga körül, majd szétnyitotta, és eltűntek. A boszorkánnyal együtt.
Eközben ráébredtem, hogy én most Cammy testében vagyok... Akkor... Cammy pedig az enyémben kell hogy legyen..! De.. ki volt ez az ismeretlen varázslatokat használó, erős boszorkány..? Valószínűleg... Nasami Flavia. Őtőle kell megvédenünk a tárgyat... előle kell megszereznünk... De vajon sikerülni fog? Elsőre sokkal könnyebbnek tűnt...

Nasami Flavia... Emlékeztem rá, még talán kilenc-tíz éves koromból. Amirához járt vendégségbe, igazából sosem barátkoztunk össze. A nevét nem tudtam, de furdalt a kíváncsiság, hogy mért nem mondta el nekem Amira, hogy tőle kéne elhozni azt a valamit. Habár most már ez a testcsere trükk összeköt minket, azért reményeim szerint el fogok tudni szakadni néhány percre hogy beszéljek Amirával.
Mezidath-ra néztem. Látszott rajta, hogy eléggé megviselte ez a testcser-ügy, rémesen sápadtnak tűnt.

-Kicsit... szédülök... - nyögtem oda Khaosnak - Nem vagyok most egy kissé sápadt?
-Ne aggdój, te akkoris hullafehér lennél, ha napi 25 órát a napon égetnéd magad. A bőröd olyan hullaszínű, mint átlagban. Vizont mivel most nem te vagy te, ezért most egy kicsit olyan normális színed van.
Ketten méregettük egymást.
-Nekem mindig ilyen hullaszínem van, vagy csak akkor amikor én Cammy vagyok?
- Szerintem az lenne a legcélravezetőbb, ha leülnénk valahova, és megbeszélnénk mi legyen... például hogy ki fog forgatni engem. - majd odahajolt Cammyhez, és a fülébe súgott valamit - Ne hidd hogy nem láttam a lelkedet... de ne félj, a titkodat megtartom... emlékszem még rád. Te lehet, hogy már nem emlékszel a múltra, de.. én igen.

- Drága Füles- borzoltam össze a hajat Khaos fején - lehet hogy szenilis vagyok, és felejtek, de a LELKEMIG, drágaságom, senki nem lát el.-Feljebb emeltem a hangom.- Mezidaht, nemrég hagytam el egy falut , szerintem megszállhatnánk az ottani fogadóban, és holnap, miután aludtunk erre az egészre egyet, talán megpróbálnánk felosztani az erőviszonyokat. - Furcsán hatott a közérzetemre, hogy a megszokott hajlékonyságom helyett Mezi erőteljesebb izomzatával kellett megbirkóznom. És persze, a hozzám képest rossz egyensúlyérzékével.